Az osteochondrosis a gerincbetegségek közül a leggyakoribb betegség. Mivel az osteochondrosis közvetlenül a csigolyák között elhelyezkedő porckorongok disztrófiás-degeneratív elváltozása, ennek következtében visszafordíthatatlan változás következik be szerkezetükben, valamint magukban a mellkasi gerincet alkotó lemezek alakjában.
Az életkor előrehaladtával az ember gerincében ezek az elváltozások egyre inkább kialakulnak, és hozzávetőlegesen 40-45 éves korukra már szinte mindenki gerinc osteochondrosisban szenved. Maga a mellkasi gerinc osteochondrosisa sokkal ritkábban alakul ki, mint például az ágyéki vagy a nyaki gerinc, mivel a benne lévő csigolyák sokkal kevésbé mozgékonyak, mint a többi csigolyazónában. Ezenkívül a mellkas területén a hátrész fejlettebb izomfűzővel rendelkezik, amely sokkal jobban támogatja a gerincet a mellkasi régióban, mint másokban.
Mi ez a mellkasi osteochondrosis?
Mellkasi osteochondrosis közvetlenül a csigolyák közötti porckorongok szétválását jelenti, vastagságuk egyidejű csökkenésével, és ennek következtében az emberi mellkas bordaközi zónájában található idegvégződések becsípődésével.
Azonban még egyszer megjegyezzük, hogy mivel az emberben a bordák általi fiziológiás rögzítés meglehetősen merev, a gerinc mellkasi része a legkevésbé érzékeny az osteochondrosisra. A mellkasi osteochondrosis ritka jelenség, például a nyaki vagy ágyéki osteochondrosishoz képest.
Általában a mellkasi gerinc osteochondrosisával a mellkasi gerinc csigolyái közötti lemezek, amelyek tizenkét mellkasi csigolyát tartalmaznak, részt vesznek a patológiai folyamatban. De leggyakrabban a mellkasi régió osteochondrosisával patológiás változások fordulnak elő a felső mellkasi csigolyákban. A mellkasi osteochondrosisnak több fokozata van, és az alábbiakban részletesebben megvizsgáljuk őket.
A mellkasi osteochondrosis kialakulását hajlamosító tényezők
A modern tudomány még nem teljesen azonosította a mellkasi osteochondrosis pontos okait. Jelenleg az orvostudományban bevett szokás a következő hajlamosító tényezők vagy úgynevezett kockázati tényezők azonosítása, amelyek miatt a mellkasi régió osteochondrosisa a gerincben fordul elő:
- örökletes hajlam;
- túlzott fizikai aktivitás a gerinc ezen részén;
- gerincsérülések, például esések vagy zúzódások a mellkasi régióban;
- a kor előrehaladtával fellépő változások a csigolyaközi lemezekben, és a porckorongok szöveteinek hidratációjának csökkenéséhez vezetnek;
- vérellátási zavarok a mellkas területén.
A mellkasi osteochondrosis betegségét okozó okok
Az osteochondrosis betegségének kialakulását nagymértékben elősegíti a fizikai inaktivitás, vagyis az izomterhelés hiánya, ami az izomfűző funkcióinak gyengüléséhez és ennek következtében a csigolyaközi porckorongok és szalagok fokozott terheléséhez vezet.
A mellkasi osteochondrosis kialakulásának további okai a következők:
- a test hipotermiája;
- krónikus stresszes helyzetek jelenléte;
- korábbi fertőzések;
- nehéz fizikai munkakörülmények;
- hormonális rendellenességek, amelyek a szervezetben jelentkeztek;
- az anyagcsere folyamatok megzavarása a szervezetben;
- a gerinc veleszületett hibáinak jelenléte, nevezetesen a mellkasi régióban.
E tényezők kombinációjának, vagy néha csak egynek a hatására idővel disztrófiás-degeneratív irreverzibilis folyamatok alakulnak ki a csigolyák közötti porckorongokban:
- a csigolyaközi porckorong nucleus pulposusa fokozatosan kezdi elveszíteni az általa kiválasztott folyadékot, hogy kenőfunkciót biztosítson, ami végső soron jelentősen csökkenti ennek a porckorongnak az ütéselnyelő funkcióját;
- A rá nehezedő megnövekedett terhelés miatt maga a csigolya rostos gyűrűje válik sérülékenyebbé, ami viszont annak fokozatos pusztulásához vezet.
A gerinc mellkasi osteochondrosisának tünetei és jelei
A mellkasi osteochondrosis klinikai tünetei teljes mértékben a következő tényezőktől függenek:
- a beteg életkora;
- a betegség által okozott károsodás mértéke;
- a mellkasi gerinc osteochondrosisának szakaszai: remisszió vagy exacerbáció.
A mellkasi régió osteochondrosisának fő jelei a következők:
- mellkasi fájdalom a gerinc területén, az úgynevezett dorsago;
- a gerincvelő idegvégződéseinek fájdalmas károsodása - radiculopathia;
- hasi szindróma;
- szívszindróma vagy a szívizom változásai, jellegzetes fájdalommal, amely még trinitroglicerin hatására is fennáll;
- pulmonalis szindróma, a tüdő pangása formájában, hipoxia, azaz fulladás jeleivel.
A mellkasi osteochondrosisban szenvedő betegek testhőmérsékletének emelkedése nem figyelhető meg, ami szintén közvetlen differenciáldiagnosztikai jel. A mellkasi dorsalgia, mint az osteochondrosis egyik fő tünete, a rostos gyűrű repedésének és a nucleus pulposus deformációjának előfordulását jelzi. Tapintással a mellkas ezen területén a fájdalom csak fokozódik, és a tünetek fokozódnak.
Ezenkívül a kompressziós mielopátiával, azaz az idegvégződések deformációjával járó mellkasi osteochondrosis jellemző tünetei a következők:
- „tűk és tűk” érzése - paresztézia;
- az összenyomott ideg mentén gyakori tünet a fájdalom;
- csökkent érzékenység a hőmérsékletre és az érintésre;
- A gerinc motoros működésének zavara is az egyik jellegzetes tünet.
Ha ilyen tüneteket észlel, szakemberhez kell fordulnia. Különösen veszélyes a tünetek együttes megjelenése és intenzitása. Ugyanakkor nem célszerű a tüneteket a betegség okainak és tényezőinek felszámolása nélkül kezelni.
A betegség mértéke mellkasi osteochondrosissal
A mellkasi osteochondrosisos betegség minden fokozatát saját patológiája jellemzi, amelynek csak saját klinikai tünetei vannak. A modern orvostudomány megkülönbözteti a mellkasi régió osteochondrosisának négy fokozatát (hasonlóan - az ágyéki és a nyaki osteochondrosis), és ennek megfelelően négy fejlődési időszakot. Nézzük meg őket közelebbről.
Első fokozat amelyre az a jellemző, hogy a rostos gyűrű belsejében repedések jelennek meg, amelyekbe ezt követően a nucleus pulposus behatol. A mellkasi osteochondrosis betegség kialakulásának ezt az időszakát a következő jelek jellemzik:
- fájdalom megjelenése a gerincben, amely nem haladja meg a lézió lokalizációját;
- ezek a fájdalmak lehetnek állandóak vagy lumbágóként kifejezhetők;
- A mellkasi régió izmainak görcsös összehúzódása fordulhat elő, amelyet fájdalom kísér a szív régiójában.
Második fokozat A mellkasi osteochondrosis kialakulását a megnövekedett csigolyaközi mobilitás kóros előfordulása jellemzi, a következő klinikai megnyilvánulásokkal:
- szubluxációk jelennek meg a mellkasi gerincben;
- a fájdalom fokozódik a mozgás során;
- kellemetlen érzés jelenik meg, ha a pozíciót hosszú ideig fenntartjuk.
Harmadik fokozat a rostos gyűrű szakadása és a nucleus pulposus határain túli kilépése jellemzi. A mellkasi gerinc osteochondrosisával járó betegség ezen időszakában intervertebrális herniák kezdenek megjelenni, amelyek klinikai tünetei meglehetősen súlyosak. Nevezetesen – neurovaszkuláris, izomtónusos és reflex-dystrophiás.
A fentieken kívül a mellkasi régió osteochondrosisának harmadik fokát a gerinc következő állapotainak megváltozása jellemzi:
- a gerinc gyenge rögzítése;
- a gerinc régió korlátozott mobilitása, amely kyphosis vagy scoliosis formájában nyilvánul meg.
Negyedik fokozat – a disztrófiás-degeneratív folyamat a gerincet körülvevő összes struktúrát érinti. Ebben a kóros folyamatban részt vesznek a sárga, az interspinous és más szalagok, és a gerincoszlopot körülvevő struktúrákban fibrózis lép fel. A mellkasi osteochondrosisos betegség ezen időszakában klinikailag úgynevezett remissziós állapot figyelhető meg.
Komplikációk
A mellkasi osteochondrosissal járó betegség további progressziójával társuló szövődmények alakulhatnak ki:
- a gerincvelő idegvégződéseinek gyulladása;
- az intervertebralis herniák előfordulása;
- vegetatív-érrendszeri dystonia kialakulása;
- a Schmorl-sérv kialakulása;
- betegség spondyloarthrosist;
- a csontnövekedés patológiás növekedése - osteophyták;
- a gerinccsatorna jelentős csökkenése.
Meg kell jegyezni, hogy a mellkasi osteochondrosisból származó szövődmények súlyossága teljes mértékben függ a betegség előrehaladásának ütemétől és természetesen a mellkasi gerinc osteochondrosisának kezelési módszereinek hatékonyságától.
Diagnosztika és módszerei
A gyakorlatban számos módszert alkalmaznak a mellkasi osteochondrosis diagnosztizálására. Ezek közül a leggyakoribb a röntgenvizsgálat, amelynek eredménye meglehetősen informatív. A vizsgálatban azonosított mellkasi osteochondrosis jelei a következők:
- a csigolyák közötti porckorongok körvonalai megszakadnak;
- a fedőlemezek szélei hullámos karaktert nyertek;
- az intervertebrális lemezek megváltoztatták alakjukat;
- megjelentek az osteophyták - kóros csontnövekedés a gerincben;
- a csigolyák uncinate folyamatai megnövekedtek és élesedtek;
- a mellkasi csigolyák teste megváltoztatta normál alakját;
- a csigolyák közötti porckorongok magassága jelentősen csökkent;
- porckorongsérv keletkezett a csigolyák között.
Egyes esetekben a gerinc mellkasi osteochondrosisának diagnosztizálásának módszerét röntgenkontraszt vizsgálattal gyakorolják, amely meghatározza a betegség következő jeleit:
- előrehaladott patológia esetén a kontrasztanyag teljesen kitölti a csigolyák közötti lemezt;
- kontrasztanyag segítségével láthatóak a nucleus pulposus körvonalai, amelyek természetüknél fogva egyenetlenek;
- Amikor a csigolyaközi porckorong megsemmisül, a kontrasztanyag nagymértékben áthatol annak határain, egészen a gerinccsatornába.
Csak a helyes diagnózis lehetővé teszi a megfelelő kezelés meghatározását.
Az osteochondrosis kezelése
A mellkasi osteochondrosis kezelése a következő módszerek egyikével lehetséges, figyelembe véve a mellkasi osteochondrosis diagnózisának eredményeit, nevezetesen:
- a gerinc konzervatív-hagyományos kezelése;
- mellkasi osteochondrosis kezelése vontatással;
- sebészeti beavatkozás.
A mellkasi osteochondrosis kezelése, amelyet konzervatívnak neveznek, összetett bármilyen típusú osteochondrosis kezelésére: gyógyszerek, fizioterápia, tornaterápia. A nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek célja a mellkasi osteochondrosisról ismert gerinc fájdalmának enyhítése. Meg kell jegyezni, hogy ezek a gyógyszerek nagyon jól megszüntetik a gyulladásos folyamatokat, valamint a fellépő duzzanatot, segítve az ideggyökerek összenyomódásának folyamatát. A mellkasi osteochondrosis összetettebb eseteiben a kezelőorvos emellett számos gyógyszert is felírhat, például néhány erős fájdalomcsillapítót és izomrelaxánst, amelyek blokkolják az izomgörcsök megjelenését.
Amikor a fájdalom enyhül vagy sikerült kezelni, vagyis a remisszió idején fizioterápiás kezelést, valamint tornaterápiát és masszázst írnak elő. Mindezek a komplex kezelés fontos összetevői. A betegség kezelésének és megelőzésének egyik fő fizioterápiás eszköze a pulzáló mágnesterápia speciális terápiás eszközökkel, klinikai és otthoni használatra.
Exacerbáció idején csak speciális paraméterekkel rendelkező mágnesterápia engedélyezett; Vannak terápiás eszközök az akut és krónikus fájdalom leküzdésére. Ez a rendszer alkalmas a lumbosacralis és a nyaki gerinc kezelésére is.
A vontatási kezelés a fentieken túl a mellkasi osteochondrosis, azaz a mellkasi osteochondrosis speciális vontatással történő kezelésében is eredményesen alkalmazható. Ezzel a módszerrel a paravertebrális izmok, szövetek és szalagok vontatásnak vannak kitéve, ami az intervertebrális távolság növekedéséhez vezet. Még másfél milliméter is elegendő a duzzanat csökkentésére, a kompresszió megszüntetésére és a gerinc melletti izmok feszültségének enyhítésére. Mindenesetre a konzervatív kezelés fő elve a komplexitás. A kezelést hosszú ideig és rendszeresen kell végezni, csak így remélhetünk eredményt.
De a sebészeti beavatkozás, mint az osteochondrosis egyik kezelési módja, csak akkor tanácsos, ha a mellkasi osteochondrosis kezelésének fenti módszerei nem adják meg a kívánt eredményt.